Mit értünk komposzt alatt?
A szerves anyag gazdálkodás és újrahasznosítás nagyon jó példája a komposzt készítés. A minőségi komposzt készítésének van néhány nagyon fontos alapszabálya. Sokféle eljárás van a kiindulási anyag szerint. Pl. szerves trágya komposztálás, tőzeges trágyák, városi zöldhulladék, szennyvíz iszap, és háztartási zöld hulladék stb. Mi most a háztartásban keletkező zöldhulladék okszerű hasznosításáról fogunk beszélgetni. Az elkészült komposzt bel tartalmi értéke minden esetben a kiindulási anyagot tápanyag tartalma szerint alakul, és nagymértékben függ a készítés módjától. A jól irányított folyamatok mellett, nagyon jó végterméket kaphatunk. 
A komposztálásban résztvevő szereplők
A komposztálás folyamatában a szerves anyagon lévő, vagy a komposztálás alatt oda kerülő mikroorganizmusok indítják el a szerves anyag bontását. Ezek lehetnek gombák, baktériumok, apró talajlakó állatok, és hasznos földi giliszták is. Nagyon értékes alapanyagok a háztartásban képződő zöldség, gyümölcs, fűnyesedék, lombok, felaprított ág darabok. 
Mire figyeljünk oda!
Lehetőleg ne kerüljön a komposztálóba dió levél, vagy dió termés burka (ha mégis az csak nagyon kevés mennyiségben). A dió levelében olyan allelopátiás anyaga van, ami gátolja más növény fejlődését. Mehet bele (a hiedelemmel ellentétben) fenyő tűlomb is. Ez a tűlomb nagyon nehezen komposztálódik el, de ez nem baj, mert több évig jó laza szerkezetet biztosít a talajba forgatás után. A másik nagyon jó tulajdonsága, hogy savanyítja a talajt, ami a Magyarországi talajok esetében nagyon jó. Ne kerüljön bele, vagy csak nagyon kevés fa, vagy szalmahamu. Ezeknek az anyagoknak nincs nitrogén tartalma. Túl magas a kálium szintje, és nagyon magas a pH értéke, ami lúgosítja a talajt. 
Hogyan készítsük el?
Készíthető komposzt úgy, ha a kert árnyékosabb részén prizmába rakjuk a zöld hulladékot. Klasszikus prizma méret a 1,5 méter magas, 3 méter talp szélességű, és bármilyen hosszú prizma. Úgy kell kialakítani, hogy ne legyen levegőtlen, de ne is száradjon ki. Az ág nyesedékkel lehet a lazaságát növelni, és a zöld hulladékkal, és fű nyesedékkel a nedvesség tartalmat. A prizma összerakása után be fog indulni egy melegedési folyamat, ami nagyon jó. A belső hőmérséklet érje el a 70 – 80 C-fokot. Magasabbra nem szabad engedni, mert öngyulladás lesz, és hamut gyártunk a komposzt helyett. Ha túlmelegedne, locsolni kell. Ha nem melegedne, akkor pedig tömöríteni célszerű. A kialakított prizmára már rápakolni friss hulladékot már nem szabad! A magas hőmérséklet a kulcsa a jó komposzt készítésének. Ezen a hőmérsékleten elpusztul minden káros gomba, baktérium és gyommag. Kb. 4 – 6 hónap múlva át kell forgatni a prizmát. Ami belül volt most kívülre kerül, és fordítva. Ismét elkezdődik egy melegedési folyamat, de ez már nem lesz olyan magas hőmérsékletű. Pár hónap múlva készen van a komposzt. A másik módszer, ha az úgynevezett komposztáló ládát használják. Ebből 2 db-ot kell vásárolni. Amikor az egyik megtelik levegősen, de nedvesen megrakott zöld hulladékkal, várni kell 3 – 4 hónapot és át kell forgatni a másik ládába. Ezáltal jól át keveredik a félig kész anyag. Itt is alapvető fontosságú a magas belső hőmérséklet. Ha levegőtlen a közeg, akkor csak rothadási folyamat zajlik, és sosem lesz belőle jó minőségű komposzt. Dr. Lammel Kálmánné
